Bernát Gáspár Alföldi utazás 1853 tavaszán címmel könyvben jelentette meg szolnoki utazását: Amint Szolnokot elhagyva, a tiszai híd végső pallóján kocsinkkal átdobogánk a szemünk elé örvénylett látvány borzasztó volt. A láthatárt környes-körül végnélküli tenger öleié. A hídfő karfáit nyaldosó áradat mentében keskeny fekete vonal sötétlett, ez volt a keskeny gáton vezető út. Fölötte itt-ott haragosan csaptak össze az átellenes hullámok... A csikók megrugaszkodtak és belemásztunk a feneketlen sülylyedőbe. Lovaink pihentek és fiatalok lévén, egy darabig serkentgetés nélkül lábalták a feneketlen sarat. De nemsokára a lovak tipegtek-dobogtak, kocsink azonban meg semozdult, bele ragadt a sárba. Végre szembejövő szekeresekkel megalkudtunk, és azok 15 lovat ragasztottak szekerünk elejébe. Így értünk rémítő torok- és ostorzengedelmek között a gát végére... Ez a gát tulajdonképpen a Tiszahíd híd meghosszabbítása, a mai 442-es út nyomvonala. Fontos szerepe volt régen, ezen zajlott egykor a közlekedés a Beké Pál-halom mellett folyt Szajol és Törökszentmiklóson át Debrecen felé.
Felkeresését 20 ponttal jutalmazzuk, 1853-ba repülhetünk vissza az időben.
Forrás: Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
Megtalálások száma: 6
A szolnoki vitorlázórepülés
Pontszám: 20
|
|