Ha a Dél-Dunántúl északi határának a Rába völgyét, ezt a földtani
értelemben is fontos választóvonalat tekintjük, északnyugati
sarkában, az Õrséggel kezdhetjük bemutatását.

Az Õrség inkább néprajzi, mint földrajzi egység, A honfoglalás
óta folyamatosan magyar lakta vidék - ilyen minõségében csakmem
az egyetlen hazánkban, A székely õrállók igen korán kiváltságokat
kaptak az ország nyugati határának védelme fejében. Nem tartoztak
a királyi vármegyék alá A dombok tetején irtásföldeken szeres
településeket alakítottak ki, sajátos módon építkeztek.



Természeti viszonyok

A természetföldrajzban Vasi-Hegyhátnak nevezik azt a kistájat,
amelynek keleti vonulatain, 192 km2 területen található az
Õrséget-vagy legalábbis annak alsó, Magyarországhoz tartozó
részét- alkotó 18 község.
A felsõ Õrvidék a trianoni békediktátummal Burgenland osztrák
tartományhoz került, az alsóból is három falu Szlovéniához.
A Vasi-Hegyhát legmagasabb, határ menti sávja a Vendvidék. A vend
elnevezés ugyan kelta vagy illír eredetû, de maga a kis létszámú
népcsoport a szlovén nyelv egyik régies tájszólását beszéli.
Igazi vend község Orfalu (Andovci) vagy Felsõszölnök (Cornji
Senik).

A Vasi-Hegyhát erdõs, tagolt dombság. Csapadékos, hûvös
éghajlatával, gyantaillatú fenyveseivel, nem különösen termékeny,
savanyú talajával, falvai idilli békéjével tûnik ki hazánk tájai
közül. Jelenlegi felszínére nem voltak hatással a földtörténeti
régmúlt eseményei, hiszen az óidei alaphegységet a kõolajkutató
fúrások itt több ezer méter mélyen érték el. Rajta középidei
tengerek és az utolsó elöntés, a Pannon-tenger üledékei
fekszenek, majd az Alpokból érkezett folyóvízi hordalék
kavicstakarója következik.

A pleisztocén eljegesedések közötti szakaszokban a kavicsot
vályog borította be, a legtöbb helyen ezen képzõdtek a talajok. A
Vasi-Hegyhát átlagosan 270300 m magas. Legkiemelkedõbb pontja az
országhatáron a felsõszölnöki Ezüst-hegy (388 m).
Itt évente 850 mm csapadék hull, és az alacsony hõmérséklet (9 °C
évi középhõmérséklet) miatt kicsi a párolgás, ezért a dombság
vízben gazdag, sûrû a vízhálózat. A 460 forrás vize három
irányban folyik le: északra a Rába, délre a Kerka vagy a Zala
felé. A Rábához képest, amely már valódi folyóként érkezik ide a
Stájer-Alpokból, a Zala csupán kis patak. Szalafõtõl
északnyugatra, a Sóskiles-hegy keleti oldalán ered, kelet felé
haladva kettészeli az Õrséget, Türjénél és Zalavárnál is irányt
változtat, végül finom, iszapos hordalékát Fenékpusztánál
juttatja a Balatonba. Völgyét dús füvû rétek kísérik, korábban 40
vízimalom mûködött rajta.

Az Õrség másik jelentõs vízfolyása, a Kerka Szlovéniában ered az
Ezüst-hegy déli és keleti lejtóin. A II. világháború elõtt
szintén munkára fogták, de a 18 vízimalomból mára csak kettõ
maradt. A Rába felé a Lugos-patak vezeti le a vizeket. Ez a Zala
forrásától valamivel északabbra ered, és Hegyhátszentmártonnál
ömlik a Rábába Az Õrség egyetlen természetes állóvize a mindössze
600 m'' területû, Szalafõtõl északnyugatra, a tengerszint felett
292 m-en fekvõ, erdõk övezte Fekete-tó, a Szala-patak egyik
forrása, Tõzegmohalápja sok értékes növénynek kedvezõ termõhely:
ilyen a szõrmoha (Polytrichum sp.), a békabuzogány (Sparganium
minimum). A táj szépségét fokozzák a mesterséges tavak: a Vadása-
tó Hegyhátszentjakabnál, Bajánsenye halastava és Õriszentpétertõl
északra a Barkás-tó.

A magyarországi viszonylatban különleges táj jelentõs részét 1978-
ban védelem alá helyezték. Az Õrségi Tájvédelmi Körzet
összterülete 37 911 ha, szigorúan védett magja 2809 ha-t tesz ki.
Feladata, hogy együtt óvja a természeti és kulturális értékeket.
A Hegyhát majdnem fele erdõs. Valamikor tölgyesek, bükkösök
díszlettek itt, de emberi hatásra elõrenyomult a fenyõ. Ma az
uralkodó társulás az elegyetlen erdeifenyves. A 25-30 m magas fák
alatt a cserjeszintben a boróka (juniperus communis), a füles fûz
(Salix aurita) és a szõrõs nyír (Betula pubescens) jelenik meg a
leggyakrabban. A gyepszint fajösszetétele a tajgára emlékeztet:
lapított korpafû (Lycopodium camplanatum), kígyós korpafû (L.
annotinum), ernyõs körtike (Chimaphila umbelatta), a legnagyobb
hazai kosbor, az árnyékvirág (Goodyera repens) él itt. Hiába
keresnénk Magyarországon máshol a vörös áfonyát (Vaccinium vitis-
idaea), a bordaharasztot (Blechnum spicant), a cserje méretû
havasi égert (Alnus viridis). A nedves patakpartokon tömegesen
fordul elõ a csarab (Calluna vulgaris), a struccpáfrány
(Matteuccia struthlopterix), az erõsen mérgezõ henye boroszlán
(Daphne cneorum), amelynek õrségi alfaja is van. A tõzegmohalápok
ritkaságai a rovarokat fogyasztó kereklevelû harmatfû (Drosera
rotundifolia), a tõzegeper (Comarum palustre), a tõzegkáka
(Rhynchospora alba), a szürkés sás (Carex canescens).
A lápok körül szõrfû (Nardus stricta) nõ. A magasabb hegyekbõl
vándorolt ide a kígyógyökerû keserûfû (Polygonum bistorta), A
gombászok a vargányán és a rókagombán kívül különlegességeket is
találhatnak (rózsaszínû nedûgomba, csigagomba, cserepes gereben).
A mezõgazdaság fõ növényei a tetõkön a rozs, az árpa, a zab, a
köles; a kertekben: a vöröshagyma, a sárgarépa, a fokhagyma, a
zöldség és a tök (finom és egészséges olajat sajtolnak magjából).
Korábban elterjedt volt a hajdina, amelybõl kása vagy liszt
készült.

Ma is alkalmazzák a "bakhátas" mûvelést: a sorok között magasra
felhúzzák a talajt, ami megkönnyíti a fölösleges víz lefolyását.
A gyümölcsösökbõl bõven kerül szilva, körte, alma és cseresznye
az asztalra.

A természetes növényzethez illõen változatosa vidék állatvilága
is. Az alacsonyabb rendû állatok közül különlegesség a nagy
csigaevõ kaszáspók (Ischyropsalis helwigii), a
struccpáfrányosokba a mediterrán tájak felõl fellopódzó
sárganyakú karimás ezerlábú (Polydesmus collaris), bordáshátú
ászka (Sciphoniscelus caravancanus), a Keleti-Alpokból érkezett
kövi csiga (Aegopis uertlcillus), két ritka szitakötõ: a
kétcsíkos hegyi (Cordulogaster bidentatus) és a fémzöld
(Somatochlora metallica), a hegyi vidrapók (Dolomedes fimbratus),
kalózpókok (Pirata). Az õrségi mezõkön repked hazánkban a
legtöbbféle lepke (pl. rabló pille, vérfû boglárka, sötétaljú
boglárka), a vizek mellett több védett kétéltû faj egyedei
mászkálnak, pl. a foltos szalamandra (Salamandra salamandra), az
alpesi gõte (Triturus alpestris), gyíkok, siklók. Sajnos a
siketfajd már eltûnt, de az erdõkben lakik még számos
énekesmadár: kormosfejû (Parus montanus), fenyves (P. ater) és
búbos cinege (P cristatus), keresztcsõrû (Loxia curvirostra),
hegyi billegetõ (Motacilla cinerea), kormos varjú (Corvus
corone), tüzesfejû királyka (Regullus ignlcapillus). A növény- és
állattani érdekességek hosszú felsorolása már indokolja a terület
védettségét, és még nem is említettük az olyan érdekes emlõsöket,
mint a vidra (Lutra lutra), a görény, a menyét, a nyest, a
nyuszt, az erdei pele (Dryomys nitedula), cickányok, a vízipocok,
a bajszos denevér (Myotis mystacinus).

Történet

Az Õrség története a csiszolt kõkorszakig, a neolitikumig nyúlik
vissza Fontos szerepet játszottak itt a kelták, majd Kr. e. 34
után a rómaiak. Pannonia provincia emlékei azok a cseréptárgyak,
amelyeket Õriszentpéteren és Szalafõn találtak. A népvándorlás
során keleti gótok, langobárdok, avarok egyaránt megfordultak
ezen a területen, A több falu nevében elõforduló "baján" elem
például eredetileg avar név volt. Az avarok közül egyeseket a
német frankok megtérítettek a keresztény vallásra, így az a
rómaiak távozása után is fennmaradt.

A néphagyomány szerint a honfoglaló magyarokat itt Öcsöb és Õrse
vezette.
Dokumentum (V. István szabadalomlevele 1270-bõl) tanúsítja
viszont az õrállók szervezeteinek korai kialakulását.
A szabadalomlevélben a király különbözõ kiváltságokat adott a
magyarósdi õrállóknak, és az õrkapitány vagy ispán parancsnoksága
alá rendelte õket. Mátyás idejében ezek a kiváltságok már csaknem
megegyeztek a nemesek elõjogaival.
Az õrök kedvezõ társadalmi helyzete a 17. sz. végén szûnt meg,
amikor a Batthyány család jobbágyai lettek, de még sokáig,
egészen a jobbágyfelszabadításig pereskedtek jogaik
visszaszerzéséért.

Az Õrség településhálózatának alapja a szer, ami nem más, mint
házcsoport védelmi szempontból fontos helyen, irtásföldön. A
szomszédos szereket gyalogutak kötik össze, köztük "gyepû", azaz
élõ sövény vagy "hácsku", vesszõbõl font kerítés húzódik.
Eredetileg csak fából építkeztek, a házaknak boronafaluk volt Ez
bárdolt (tehát fejszével faragott) vagy bárdolatlan, teljes vagy
fél keresztmetszetû szálfákból készült, a gerendák elmozdulását
csapolás akadályozta meg.
Amikor már kevés volt az erdõ, tért hódított a tégla használata.
A konyha elé kis, háromszöges homlokzatú tornácot, ún.
kódisállást emeltek. A háziállatokat a vadak ellen úgy igyekeztek
óvni, hogy az udvart mind a négy irányból lezárta a lakóház, a
pajta, az istálló és az ólak.
Ez volt a "kerített ház". Jellemzõ még az Õrségre, hogy a kis
falvak nem tudtak saját templomot építeni, ezért a kiemelkedõ
helyeken elhelyezett haranglábakkal oldották meg Isten
harangszóval való dicsõítését. Az Õrség néprajzának legízletesebb
vonása a számos ételkülönlegesség, mint a hajdinából vagy
kukoricából készített gánica, amelynek egyik jól ismert változata
a dödölle. Ugyanilyen finom a parasztrétes is.

Települései

BAJÁNSENYE
Öt õsi település (Õrbajánháza, Senyeháza, Dávidháza és Alsóés
Felsõkotormány) egyesítésével keletkezett, ezért 5 km hosszan
elnyúló község.
Ma határállomás a Kerka völgyében Szlovénia felé.
Klasszicista stílusú református temploma 1803-ban épült.
FELSÕMARÁC
A bronzkor óta lakott hely, az elsõ okirat, amely említi, 1258-
ból való.
Kiváltságai elvesztése után a Nádasdyaknak, a Maráczyaknak, majd
a törökök után a Csányiakiak, Batthyányaknak és Sigrayaknak
adózott.
A Himfai-parkerdõ (92 ha) és a csukában, pontyban, keszegben
gazdag horgásztó (12 ha) kedvéért érdemes felkeresni.
FELSÕSZÖLNÖK
Hazánk legnyugatibb települése Szentgotthárdtól 12 km-re
délnyugatra. Vend falu (Gornji Senik), amely eredetileg az õröké
volt. A magyar-osztrákszlovén hármas határon emlékmû áll.
Vízimalma és olajsajtolója a 19. sz. közepérõl származik. A régi
plébániaházban rendezték be Egyháztörténeti Múzeumát (9985 Fõ út
10., tel.: [94] 434 143).
HEGYHÁTSZENTJAKAB
A török által elpusztított Pusztaszentmárton megmaradt lakói
költöztek ide a hódoltság alatt. A hagyomány szerint a
szentgotthárdi csatában kitûnt Jakab vitéz kapta jutalmul a
községet. A 13. sz.-i, román stílusú, Szent Jakabnak szentelt
templom egyhajós, félköríves, szép rokokó oltára van.
A földeket birtokló Esterházy és Sigray család újította fel, a
18. sz. közepén barokk stílusban alakították át. 1970-ben
völgyzáró gáttal duzzasztották fel a Vadása-tavat, a környék 3,5
haos pihenõtavát, amelyet 12 forrás táplál. Elsõsorban a
horgászokat, természetjárókat vonzza. 1985-ben kemping is épült
mellette.
ISPÁNK
Az Õriszentpétertõl északkeletre fekvõ, elõször 1428-ban említett
település az õrségiek szerint "a világ közepe".
Két részbõl, a Nemes- vagy Úriszerbõl és a Pórszerbõl áll. Az
elõbbi lakói voltak az õrállók parancsnokai, az ispánok.
A Béke-liget bejárata faragott székely kapu. A festõi Barkás-tó
erdei pihenõhely.
IVÁNC
A Rába völgye fölött épült falu a Sigrayak birtoka volt. Barokk
kastélyát Sigray Károly építtette 1740 körül. Ma szociális
otthon. Sigray Antal rendeletére, 1913-ban készült el a katolikus
templom, Kós Károlyéra emlékeztetõ stílusban.
KERCASZOMOR
A szlovén határon fekvõ falucska Kerca és Szomoróc egyesítésével,
1942-ben jött létre. Református temploma 1789ben, a katolikus
1834-ben épült. A református harangláb (1877) szoknyája cseréppel
fedett. Újabban mint lovassportközpont jelentõs.
KERKÁSKÁPOLNA
Aprócska, alig több mint száz lelket számláló utcásfalu a Kerka
völgyében, Szentgotthárdtól 22 km-re DK-re. Szeres jellege már
nem tûnik szembe, hiszen a szerek házainak közeit beépítették.
Néhány tornácos parasztház megmaradt. A református imaházban
Sylvester János (1504 körül-1555 körül) humanista író,
bibliafordító emlékkiállítása látható.
MAGYARSZOMBATFA
Az Õrség gelencsérfaluja közvetlenül a szlovén határ mellett.
Fazekasai jó minõségû helyi agyaggal dolgoznak. A hagyományokra
alapozva, az 50-es években kerámiagyár létesült. A község
nevezetességei a zsúpfedeles Fazekasház (9946 Fõ u. 52.), a
mesterség termékeit bemutató múzeum, valamint a kódisállásos
parasztpolgár házak, de éppúgy említhetjük a máshonnan
idetelepülõ iparmûvészeket is. Különleges élmény a mûhelyben
megismerkedni a fazekasmesterség rejtelmeivel, és helyben
válogatni a szépen megmunkált kerámiák között. A Ritasi-domb
kilátótornyából szép panoráma nyílik.
Kirándulások
Gödörháza ma már Magyarszombatfához tartozik. Lakói
állattartással és fazekassággal foglalkoznak, köcsögöket,
tejesfazekakat készítenek. A fa harangláb 18. sz. végi. A faluban
több boronafalú pajta is látható.
NAGYRÁKOS
Kedvelt kirándulási célpont a Zala völgyében, Legalább 1204 óta
létezik. 1404-ben mezõváros, Alsó- és Nemesszerbõl áll. Legrégibb
mûemlékei közé tartozik egy félkontyos oromfalas, zsúpfedeles
boronaház 1813-17-bõl, az istálló gerendáján az évszám: 1777.
Középkori a katolikus templom, 1800-ban épült a (többször
újjáépített) református, A Zala völgyét hosszú viadukttal (1999)
keresztezi az új szlovéniai vasút Nagyrákoson át lehet eljutni az
alig 40 házból álló kis erdei településre, Szattába, ahol néhány
lakóházat, a harangtornyot és a tûzoltószertárat érdemes
megnézni.
ÕRISZENTPÉTER
Az Alsó-Õrség szerény "fõvárosa". Elsõ említéseként IV. László
adománylevelét (1280) tartják nyilván. Nyolc szerbõl áll, közülük
a legtöbb látnivalót a Templomszer kínálja. A 13. sz.-i, Szent
Péter-plébániatemplom körül árok, kettõs sánc látható. Egy ideig
a reformátusoké volt, majd 1730-tól újra a katolikusoké, de nem
alakították át barokk stílusban. Egyhajós templom, köríves
záródású szentéllyel; falain kívül is, belül is megmaradtak
freskótöredékek. Építészeti szempontból különösen értékes a
famennyezet, valamint a déli homlokzaton nyíló, bélletes román
kapu, a különbözõ méretû résablakok, lizénák. A szentélyben Szent
Pétert ábrázoló festmény, melyet Anton Maulbertsch egyik
tanítványa, Michl Márton festett.
Az oltárt, a kórusüléseket és a keresztelõkutat Gellért Károly
faragta tölgyfából, a keresztelõtál és a kancsó Németh János
keramikus, a feszület pedig Szabolcs Péter szobrász munkája.
Õriszentpéter másik temploma a Városszeren áll. Ez a református
templom 1790 körül készült el. Tornya száz évvel fiatalabb. Az öt
keskeny csehsüveg boltozat fölé hagymasisak magasodik. A régi
településszerkezet ma is jól rekonstruálható. Az építészeti
hagyományokat legjobban a Keserûszer õrizte meg, ahol még van
boronafalú lakóház és pajta is. 1982ben középkori téglaégetõ
kemencét tártak fel, a közvetlen szomszédságában az akkori
téglagyártást bemutató kiállítást rendeztek be. A
településtörténeti kiállítás a mûvelõdési házban látható. Minden
június utolsó vasárnapján (Péter-Pál napja közelében) nagy
tömegeket vonz az õrségi vásár. A község híres szülötte Grastyán
Endre (1924-1988) agykutató-professzor.
PANKASZ
Az Õriszentpéter és Zalalõvõ között fekvõ községben a Vasi-
Hegyhát kitûnõ minõségû agyagját téglagyár hasznosítja. A község
fõ látnivalója azonban természetesen nem ez, hanem az 1755-ben
épült harangláb, a legszebb az egész Õrségben. A település
legmagasabb pontján, a Zala völgye fölött áll, 1965-ben újították
fel. Leleményesen "szoknyás" haranglábnak nevezik, mert alul
zsúpfedeles védõtetõ fedi a tíz oldaltámaszt, a sisakját pedig
zsindely. Tölgyfából készült a talp, a merevítõ gerendák, az
oszlopok. A harangot négy oszlop tartja. Ez a harangláb nem
díszítései miatt kerül az õrségi útikönyvek, térképek címlapjára,
szépségét a fa bárdolt felülete és a szerkezet egyszerûsége adja.
Pankasz másik érdekessége a boronafalú kovácsmûhely, amely egy
borospince anyagából épült, s berendezése is fennmaradt. A
helytörténeti gyûjtemény (9937 Fõ u. 66.) a volt iskolában
tekinthetõ meg.
SZÁLAFÕ
Aki szeretné az Õrség építészetéi alaposabban megismerni, annak
Szalafõre kell utaznia, Õriszentpétertõl a Zala mentén felfelé,
Nevét elõször 1208-ban említi oklevél, a Zala forrására utal.
Személynévként 1212-tõl ismert. (Gondoljunk arra, menynyi Szalay
vagy Szalai él szerte az országban!) Határában sok római emléket
(hamvasztási urnák, sírhalmok, agyagedénytöredékek, vaseszközök)
találtak. Története során tartozott Vasvárhoz, Németújvárhoz,
Rohonchoz, a csákányi uradalomhoz, közben adózott a töröknek is.
Szalafõ hét dombján hét szert számolhatunk össze.
Mind között a leghíresebb a madárnevû Pityerszer, ahol 1970 óta
szabadtéri múzeumként tíz épületbõl álló mûemlék együttes mutatja
be az Õrség hagyományos építkezését. Egy "kerített ház" a
Felsõszerrõl Szentendrére, az Országos Szabadtéri Múzeumba
került, a többi a Pityerszeren helyben látható. A Pityerszer 1-2.
szám (a Visontai-féle porta) boronafalú, zsúpfedeles lakóház,
szobából, konyhából, kamrából és az elõttük húzódó tornácból áll.
Jellegzetes csonka kontyos oromfala. Csak itt maradt fenn
emeletes kástu (kamraként szolgáló házikó). Boronafalait
fatalpakra illesztették, zsúpfedele van, A földszinten tapasztott
falú tárolóhelyiség és kocsiszín, az elõreugró, faragott
gerendázatú emeleten egy másik kamra található. A lakóházat 1974-
75-ben, a kástut 1963-64ben újították fel. A Pityerszer 3. sz.
alatti, Zsoldos-féle kerített ház kamrájával, nagy pajtájával
szintén értékes mûemlék. Jelenleg három oldalról kerített, a
negyedik oldalt lebontották. Jellegzetes a füstös konyha, a
szobában azonban már cserépkályha áll. Érdemes a Pityerszeren
kívül is körülnézni Szalafõn. A Felsõszer 14. számú ház kontyos,
boronafalú, tapasztott, meszelt, zsúpfedeles épület. Ugyancsak
boronafalú és zsúpfedelû az istálló és a pajta. Díszesen faragott
oromgerendái és oromzatának faragott deszkázata különbözteti meg
a Papszer 21. számú boronaházat. A szintén boronafalú pajta is
hagyományos építészeti megoldást képvisel. A Templomszer 11.
számú ház már kõfalú, homlokzatán timpanonszerû párkánya és két
padlásablaka van. A ház elõtt mellvédes, zömök oszlopos tornác. A
sok csapadék ellenére az Õrségben nem volt könnyû megoldani a
vízellátást. A jó ivóvizet a völgyek talpán, mély kutakból
lehetett beszerezni. Az állatok itatására viszont minden háznál
sajátos ciszternát ástak, amint az a Pityerszeren is látható. Ezt
a "tókát" karókra erõsített farudakból álló kerítés veszi körül.
Szalafõ neves szülötte Olcsai Kiss Zoltán szobrászmûvész.
Kisplasztikáiból Körmenden látható kiállítás.
SZENTGOTTHÁRD
Szorosan véve nem tartozik az Õrséghez, de annak kapujában, a 8-
as fõközlekedési út közelében, a Rába jobb parti teraszán
fekszik. 1183-ban III. Béla földet adományozott itt a ciszterci
apátságnak. A lakatlan vidéken emelt monostort Szent Gotthárd
hildesheimi püspökrõl nevezték el. Mellette majorság létesült,
ahol 1350-ig virágzott a feudális rendszerû mezõgazdálkodás, majd
a hanyatlás évszázadai következtek. A település 300 évig a Széchy
család birtoka volt. Vizesárokkal körülvett erõdítményét 1391-ben
Széchy Miklós nádor, majd a Zrínyiek, a Batthyányak építették.
A monostort is, az erõdöt is a Bocskai-felkelés idején az
osztrákok felrobbantották, ezzel a szerzetesi élet megszûnt.
Szentgotthárd neve a magyar történelem egyik fontos eseményét is
felidézi.
Raimondo Montecuccoli császári tábornok 1664. augusztus 1-jén itt
ütközött meg a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt Bécs
felé vonuló törökökkel. A hétórás küzdelem döntõ mozzanata volt,
hogy a menekülõ törökök közül sokan belefulladtak a nagy zápor
miatt megáradt Rábába.
Sajnos, a vasvári békében nem sikerült kihasználni a gyõzelembõl
fakadó elõnyt.
Miután 1873-ban elkészült a vasútvonal Graz felé, megkezdõdött
Szentgotthárd iparosodása is (malmok, dohánygyár, selyemgyár,
kaszagyár, a késõbbi mezõgazdasági gépgyár), Az 1990-es években a
General Motors autógyárat létesített a városban. Szentgotthárdon
született Ijjas Antal (1906-1980) katolikus regényíró és
Kerecsényi Dezsõ (1898-1945), a magyar humanizmus irodalmának
kutatója.
Látnivalók
A város barokk temploma és a kolostor 1748-64 között készült
Franz Anton Pilgram, bécsi építész irányításával. Tornya 60,5 m
magas. A kupolák freskóin (1784) id. és ifj. Dorfmeister István a
szentgotthárdi csatát ábrázolta. Schrezenmayr Gáspár ciszterci
barát 40 év alatt faragta ki a fekete intarziás tölgyfa padokat)
A templomban láthatók az összegyûjtött 15-16. sz.-i nemesi
sírkövek. A barokk épületegyüttest Matthias Grusner laikus
szerzetes és a már erõsen korosodó id. Dorfmeister István
freskókkal (1794-95), Josef Schnitzler faszobrokkal díszítette. A
kolostor keletrõl mutatja a legszebb arculatát. Az épület
belsejében ezen az oldalon a könyvtár és az ebédlõ található,
szintén Grusner falfestményeivel. II. Béla szobra a Fõ téren áll.
A középkori templom feltárása során, mely 1971-ben kezdõdött, 44
m hosszú, háromhajós, keresztházas,félköríves fõszentéllyel
rendelkezõ épület körvonalai bontakoztak ki. Az 1677. évi
állapotot állították vissza, mielõtt a ciszterciek magtárnak
használták volna. A "magtártemplomot" 1988-ban a Mûvelõdési
Központ színháztermévé alakították át. A város történetét és a
vend falvak kultúráját a Pável Ágoston Múzeum (9970 Hunyadi u.
6.) mutatja be.
Kirándulások
A várostól délre fekvõ Apátistvánfalva (Stevanovci) lakói még
sokféle népszokást õriznek. Turistaszálló és kemping (Fõ u. 51.,
tel./fax: [94] 436 001) is mûködik itt. Egészen Szakonyfaluig
húzódik a védett fenyves bükkös erdõség. Mellette Farkasfa a
Vendvidék kapuja. A néphagyomány szerint az egykor a kertek alatt
tanyázó farkashordákról kapta a nevét. Szép harangláb látható a
faluban. Valaha a farkasfaiak szívesen foglalkoztak rigászással,
azaz enyves vesszõvel fogott énekesmadarakat adtak el.
Magyarországon itt létesült az elsõ teljesen automatikus
meteorológiai állomás A falu határában van a már említett Fekete-
tó. Azt tartják, a helyén egykor templom állt, de Isten
elsüllyesztette.
SZENTGYÖRGYVÖLGY
A legdélibb, három szegbõl és több fiatalabb településrészbõl
álló õrségi falu már Zalában fekszik. Nevezetessége két temploma.
Az 1787-ben épült, hagymasisakos református templom karzatát,
kazettás mennyezetét helyi asztalosok készítették 1828-ban, és
Patkó András festette ki. A 88 fatáblát fehér bárányfelhõk
díszítik, kivéve a két középsõt, ahol virágok tûnnek fel. Alig
régebbi (1778-80) a Szent Györgynek szentelt, Árpád-kori elõdje
köveibõl emelt katolikus templom. A szentély feletti freskó ifj.
Dorfmeister István, a fõoltár és a szószék a radkersburgi
Johannes Klein mûve. A faluban ma is több fazekast lehet
megfigyelni mestersége gyakorlása közben. Az iskola elõtt
bronzszobor, az épületben kiállítóterem (8975 Kossuth u. 8.,
tel.: [92] 351 766) emlékeztet Góton Imrére (1826-1918), aki
tanítóként nagy szerepet játszott a dunántúli mûemlékek
feltárásában.
A természet védelmét szolgálja a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi
Körzet (1976). Erdeiben az erdeifenyõ uralkodik, alatta sokféle
moha, gomba, három korpafû- és öt körtikefaj él.
Felsõszenterzsébet erdeje a ritka fekete gólyák fészkelõhelye,
1995 óta sokféle sportolási lehetõséggel várja látogatóit a GO-NA
õrségi szabadidõközpont (8976 Farkasi u. 1., tel.: [92] 355 380).
VELEMÉR
Az Amadé család birtoka volt, majd a Széchyeké, Thurzóké lett. Az
elsõ oklevél, amely említi, 1360-ból való. Török hódoltsági
terület soha nem volt. A 13. sz.-i Szentháromság-templom a korai
gótikus stílus bélyegeit viseli magán. Amikor a reformátusoké
lett, a falán a szentek képeit lemeszelték. 1732-ben ugyan újra
katolikus imahely lett, de a hívõk reformátusok maradtak, így
1808-ra már romos állapotba került. Rómer Flóris, a magyar
mûemlékvédelem atyja írta le elõször falképeit, de teljes
restaurálására csupán 1967-68ban kerülhetett sor. Az országos
jelentõségû mûemlék egyhajós templom, nyolcszög alakú
szentéllyel. A torony ablakai
alul lõrésszerûek, felül gótikusak, mérmûvesek. A festmények
(1377) alkotója Aquila János stájer mûvész volt. A Rómer által
emlegetett képekbõl mára alig néhány maradt, kívül már
egyetlenegy sem látható.
A legfontosabb ábrázolások: a négy evangélista jelképeinek
töredékei, Angyali üdvözlet, Szent Mihály, egy háromalakos
Kálvária, az Utolsó ítélet, Szent László, Szent Miklós, Szent
Erzsébet, Palástos Madonna.
ZALALÖVÕ
Az Õrség keleti kapuja, a Zala völgyébõl érkezõk itt érik el ezt
a tájat, A római korban fontos közlekedési csomópont volt, a
délrõl északra haladó Borostyánkõ utat itt keresztezte a Zala-
völgyben futó, nyugatkeleti útvonal. Az ókori Salla (a Zala folyó
nevébõl, illír-kelta szó) 124-ben Hadrianus császártól
municipiumi (városi) rangot kapott.
Az elég nagy, 500 x 300 m területen elhelyezkedõ települést a 270-
es években markomannok és kvádok égették fel. 310-320 között még
újjáépült, de korábbi fényét már nem érte el. Történetérõl csak
1352 után vannak ismét adatok.
A "lõvõ" név íjászokra utal. Hídja a török idõkben is stratégiai
fontosságú volt.
Az 1925-ben több környékbeli községgel megnövekedett. Zalalövõ
újabban kistérségi központtá fejlõdött.
Ezt 2000-ben városi címmel ismerték el. Zalalövõ "pillanatnyilag"
még vasúti végállomás, hiszen a szlovén határig vezetõ síneket
felszedték, de már szinte kész az új, Szlovéniába vezetõ vasúti
pálya!
Látnivalók
A római erõd és a központi fûtéses lakóházak feltárása jelenleg
is folyik.
A romkertben egy 4. sz.-i, nagyobb kõépület és a Borostyánkõ út
egy szakasza is látható.
A kavicsalapot a római építõk nagy bazaltlapokkal fedték le. Az
újabb idõk életének jellegzetességeivel a festett, fûrészelt
deszkaoromzatú gazdaházban (Petõfi u. 35.) ismerkedhetünk, amely
helytörténeti múzeumként is mûködik.
Állandó kiállításának címe: Római emlékek Zala megyében. A római
katolikus Szent Annatemplom (1924-1927) falán tábla emlékeztet a
város legnevesebb szülöttére, Lékai László (1910-1986) bíborosra.
Augusztus második hétvégéjén Zala menti Napokat és nemzetközi
néptáncfesztivált rendeznek.
Kirándulások
A Zalalövõhöz csatolt Zalamindszent római katolikus templomában
(eredetileg a 13. sz. közepe) ülõfülke, három román ablak is
felfedezhetõ. 1747-ben barokk stílusban építették át, mint
hegyes, sisakos tornya is mutatja.
Zalalövõtõl északnyugatra számos kis falu megér egy-egy
kirándulást.
Kisrákos megõrizte szeres településszerkezetét. Szépek a nagy
méretû pajták, kódisállásos házak. Viszák régi épületeit már
lebontották, csak egy boronagerendás és egy kódisállásos ház
maradt fenn, valamint egy érdekes népszokás, a farsangi
rönkhúzás. Szaknyér már csaknem teljesen elnéptelenedett, idõsek
lakta, erdei település. Látnivalói: a harangláb és egy
kódisállásos ház.
A csendet kedvelõ városlakók sok épületet hétvégi háznak
alakítottak át.
A honfoglalás kori Szõce természeti és építészeti érdekességekkel
egyaránt büszkélkedhet. Plébániatemplomának tornya román kori, a
14. sz.-ban gótikus stílusban kibõvítették.
A kápolna és a sekrestye csak a 19. sz. elején épült hozzá.
A községben sajtolt, igen egészséges tökmagolaj Ausztriában és
Szlovéniában is keresett.
A szõci láprét ritka, védett növények értékes élõhelye.
Õrimagyarósd várának már nyoma sincs, kolostora pedig a
szentgotthárdi csata idején pusztult el. Evangélikus község.
Sajnos, utolsó boronafalas házát is lebontották, de a templom
(1862) körül a faluképbe illõ módon korszerûsítették a régi
épületeket. Felsõjánosfa régi szeres település Hegyhátszentjakab
és Pankasz között.
A Szentjakabi-patakon egykor vízimalmok mûködtek. Dús füvû rétek
teszik vonzóvá a tájat. Csöde felé, egy nagy réten tömegesen
fordul elõ a kora tavasszal nyíló kakasmandikó. De van sok más
botanikai érdekesség is: szártalan bábakalács (Carlina acaulis),
zergeboglár (Trollius europaeus), májvirág (Hepatica nobilis),
zalai bükköny Vicia oroboides).
A Kemeneshát déli oldalán, Zalaháshágyban román (13. sz.), 1746-
ban barokk stílusban átalakított templom látható.